A nyomás, hogy kapcsolatban kell lenni
„Még nem találtad meg a megfelelőt.” – „Minden fazék megtalálja a fedelét…” – Ilyen mondatokat valószínűleg mindenki hallott már. Ezekben az elcsépelt frázisokban azonban mindig ott bujkál a vád: valami nincs rendben veled.
Egy romantikus kapcsolatot a társadalom hatalmas értékként kezel. Folyamatosan azt sulykolják belénk, hogy a szerelem, a boldogság és a beteljesülés csak egy kapcsolatban valósulhat meg. Senki sem kérdőjelezi meg ezt. Ha valaki kapcsolatban él, legfeljebb azt kérdezik tőle: „Mikor jön az esküvő?” – Az egyedül élő embereknek azonban állandóan magyarázkodniuk kell. És mindeközben felmerül a kérdés: Valóban a kapcsolat a „normális” életforma?
Az érzés, hogy a szeretet elkerül
Laura most 16 éves, és eddig sosem volt párkapcsolata, nem volt barátja. Pedig néha úgy érezte, hogy szeretne egyet. Az iskolában mindig azt érezte, hogy túlságosan különbözik a barátnőitől. „Mindig arról beszéltek, hogy ki kibe szerelmes, ki csókolt meg kit. Ez nyomasztott.” – meséli Laura. Az volt az érzése, hogy valami nem stimmel vele. „Úgy tűnt, mindenki másnak van barátja, csak nekem nincs.”
Ez az érzés nem múlt el: „Ma is idegesít, hogy ha elmesélem, még nem volt barátom, rögtön kérdésekkel bombáznak, hogy ez hogyan lehet.”
Laura elmondja, hogy sokáig szégyellte magát, amikor az első csókjáról kérdezték. Ez a fajta „különbözőség” frusztrálta. De mára ez a frusztráció haraggá alakult: „Minél idősebb lettem, annál jobban zavart, hogy miért is kellene kapcsolatban lennem, ha nem akarok?”
A társadalom hibásan állítja be, hogy az egyedüllét automatikusan boldogtalansággal jár
Miközben barátai egymás után ismerkedtek meg, randiztak, ő egyre inkább érezte, hogy nem akar kompromisszumokat kötni. „Sokan mondják, hogy az első barát tapasztalatszerzésnek jó.
De én ezt nem akarom. Ha egyszer párkapcsolatom lesz, annak tényleg különlegesnek kell lennie.”
De az ilyen hozzáállás gyakran nem talál megértésre. Ha Laura például elmeséli, hogy még nem volt párkapcsolata, a legtöbben meglepődnek: „Azt hiszik, hogy valami baj van velem.” – mondja. „És sokan azt gondolják, hogy biztos leszbikus vagyok, csak nem merem felvállalni. Ez engem nagyon idegesít, mert nem erről van szó.”
Mit kellene a társadalomnak megváltoztatnia?
A társadalom hatalmas nyomást gyakorol az emberekre, hogy párt találjanak. Ez már fiatalon elkezdődik, és folytatódik a felnőttkorban is. A családi körben mindenki a barát/barátnő után érdeklődik, az anyák és nagymamák is. Ez egy ördögi kör.
A boldogság nem feltétlenül egy kapcsolatból ered. Az ember lehet boldog akkor is, ha egyedül él. Ez a társadalomban még mindig nem elfogadott. Ha valaki nem él kapcsolatban, az gyakran magyarázkodásra kényszerül, vagy értetlenségbe ütközik.
Sok nő (de férfi is) úgy érzi, hogy társadalmi elvárásnak kell megfelelnie: „A nőket különösen érinti ez a nyomás. A reklámokban, filmekben, könyvekben azt látják, hogy a nő akkor teljes, ha van mellette egy férfi.
Konklúzió:
A társadalomnak le kellene számolnia azzal a tévhittel, hogy a boldogság csak párkapcsolatban érhető el. Az egyedüllét nem szégyellnivaló, hanem egy érvényes életforma, amit el kellene fogadni és támogatni.
