„Egy jó csók kifújja az agyunkat”

Egy csóknál a testünk nagy munkába kezd: körülbelül 150 különböző izom aktiválódik – ebből 34 csak az arcon. A vérnyomás megemelkedik, a szívverés felgyorsul. Attól függően, milyen intenzíven csókolózunk, percenként két-hét kalóriát is elégethetünk. Ezzel egy időben a testünk boldogsághormonokat termel – például oxitocint, szerotonint és dopamint. Az immunrendszerünk is beindul, harcot indítva a baktériumok és vírusok ellen, amelyeket – a csókkal együtt – elkerülhetetlenül megosztunk partnerünkkel. A csók világnapja alkalmából pszichológus és „philematológus” (csókkutató) szakértőnk elmondja, mitől jó egy csók, és miért becsülik azt alá.

Miért csókolózunk egyáltalán?

A csókolózás nagyon régi dolog, ezt biztosan tudjuk. Már az ősi indiai szanszkrit írásokban is szerepel. Az azonban, hogy pontosan miért csókolózunk, nem teljesen tisztázott. Vannak elméletek – például, hogy az anyák régen megrágták az ételt a csecsemőknek, és szájon át adták át nekik. Ebből alakulhatott ki a csók. Egy másik elmélet szerint az állatvilágból ismert szaglásos ismerkedésből lett a csók, miután felegyenesedve kezdtünk járni.

A csók ma is az ismerkedés része.
Pontosan. Kutatások szerint különösen a nők már az első csók pillanatában megérzik, hogy az illető illik-e hozzájuk. Ez természetesen a férfiaknál is így van. Egy csók rengeteget elárul a másik személyiségéről.

Miben nyilvánul ez meg?
Megmutatja a szociális készségeket – ez az egyik legfontosabb feltétel a jó csókhoz. Vagyis hogy a másik odafigyel-e rám, és tud-e belehelyezkedni az érzéseimbe. Érezni kell, mire vágyik a másik a csókban. Emellett kell egy szenvedélyes „ego” is – hogy kezdeményezni is tudjunk, például a nyelvünkkel „beszéljünk”. A kettő közül az egyik általában erősebben jelenik meg. Vannak viszont olyan emberek, akiknek nincs empátiája, vagy egyszerűen túl önzők.

Mennyire fontos a csók egy kapcsolatban?
Nagyon! A friss szerelmesek főként két dolgot csinálnak: sokat nevetnek és állandóan csókolóznak. A csók a legintenzívebb testi közeledés – még az együttlétnél is mélyebb lehet.

Még az orgazmusnál is?
Igen, teljesen lehetséges. A csók során mind az öt klasszikus érzékszerv részt vesz: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás. Az ajkainkon négyzetcentiméterenként a legtöbb érzékelő sejt található. Ezért egy csók során egyfajta kis erotikus mámorba kerülünk. Egy hosszú, szenvedélyes csóknak olyan robbanó ereje van, hogy alig bírjuk ki. Egy jó csók tényleg „kifújja az agyunkat”.

És mi kell egy jó csókhoz?
A csókok mindig egyediek, de minden jó csóknak van egyfajta receptje: olyan, mint egy szenvedélyes beszélgetés, ami fokozatosan épül fel – valami új, váratlan vagy izgalmas történik közben. Például másképp csókoljuk meg a másikat, mint szoktuk, vagy a nyelvünkkel felfedezzük az ajkait.

Minél hosszabb a kapcsolat, annál rövidebbek a csókok?
Sajnos igen. A csókok elhalványulnak, rutinná válnak. A csók az első dolog, ami eltűnik, ha két ember eltávolodik egymástól. Gyakran a kapcsolatok már csak lakótársi viszonyra emlékeztetnek – még ha szexualitás van is. A csókot viszont kerülik.

Lehet ezen változtatni?
Persze. Újra vissza kell hódítanunk a szenvedélyes csókot a kapcsolatainkba. Úgy, hogy időt szánunk egymásra, közel kerülünk egymáshoz. A tippem: csókolózzunk három, négy, akár öt percen át – és hirtelen újra izgalmassá válik a találkozás. Ennek alapja a mély bizalom és közelség – csak akkor fogunk egyáltalán csókolni, ha megvan bennünk a vágy a másik iránt.

És a szex?
A szex más. Történhet úgy is, hogy valakinek egyszerűen csak testi szükséglete van – és közben nem is annyira vonzódik a másikhoz. Különösen a férfiaknál gyakori ez. A csók azonban feltételezi, hogy őszinte szimpátiát érzünk a másik iránt, hogy valóban vonzódunk hozzá.

Akkor tehát a szex túl van értékelve, a csók pedig alul?
Sajnos igen. Van körülbelül 10 000 könyv a szexről, de csak kb. 200 a csókról. Pedig a csók sokkal fontosabb. Egyfajta lakmuszpapírja annak, mennyire jól működik egy kapcsolat. Még a tudomány számára is sokáig mellékes téma volt – akárcsak az ölelés.